Szekeres Sándor:

Ringsted utca története röviden

A területet lakótelep építése céljából az 1980-as évek elején-közepén választották le a Pesti utca végéről. Korábban itt Lehoczki Pál vasöntödéje volt, majd az egykori Agromechanika, egy rézműves üzem, valamint a Csillag kiskocsma. A mellette álló épületet Lehoczki-házként ismerte a köztudat. A házat 1989-ben szanálás céljából kisajátították, de még sokáig lakott volt. Molnár József 1986-ban leírja, hogy a telek végén folyó Nagy-patakban régen még pisztrángot is lehetett fogni, és ma már béka sincs benne. Mára mindent elbontottak, csak a Lehoczki-ház telke maradt beépítetlen - eddig. A patakba pedig visszatértek a békák és a halak is, hozzáértők szerint pisztrángok.

  Az első épület, a 27-31-es társasház 1988-ra készült el és adták át. Ekkor helyezték el a falán Ringsted és Gyöngyös testvérvárosi kapcsolatának emléktábláját, és kapta a hivatalosan is a Ringsted utca nevet.

A nagybátyám az első beköltözők között volt, és mesélte, hogy állt egy nagy ház a semmi közepén, körülötte egy üres mező. A ház körül sem út, sem járda nem volt. A lépcsőről azonnal a porba, vagy éppen sárba lépett az ember. Esős időszakban gumicsizmát vett fel, a lépcsőn felkapta az asszonyt, és gyerekestől kivitte őket a hármas, vagy a Püspöki  - akkoriban még Kertész - útra, hogy sétálhassanak. A lakók fogtak össze és saját pénzen vettek egy teherautónyi kavicsot, azt szórták fel a ház körül, hogy valamennyire közlekedni tudjanak.

  A következő épület vele szembe épült, még a hármas mellett. Később már nem engedélyezték, hogy az utca hármas út felőli részére lakóépület kerüljön. Mellé épült a 21-25/1-es épület, ami 1992-ben lett átadva. A tervek szerint, azzal szemben épült volna még annak a tükörképe. Ekkor érte utol az építőipart a rendszerváltás, és a további építkezések hosszú időre leálltak, illetve már nem azok folytatódtak. A kiépített Ringsted utca akkori hossza nem volt több száz méternél.

A 90-es évek végén indult meg újra a fejlesztés, elbontották a korábbi ipari létesítmények épületeit, és a Ringsted utat bekötötték a Pesti útra, a mai Malom étteremnél. Elkezdték beépíteni a megmaradt telkekre még három társasház épült az utca patak felőli részére. A maradék kis területen egy garázssor és a focipálya osztozik.

 Amikor 2004 után egyre-másra kezdtek beépülni az utca telkei, néhányan felemlítették, hogy jó lenne a nagyobb gyerekek számára is valamilyen tér, mielőtt az utolsó fecni terület is eltűnik. A hivatalokban először nem talált támogatóra szándékunk, ezért megpróbáltunk szervezni egy lakóközösségi megmozdulást, ahol egy, még parlagon lévő területet kezdtünk el átalakítani focipályává. Azt tudtuk, hogy meghaladja lehetőségeinket a dolog, de ha nem kezdjük el, akkor biztos, hogy nem lesz belőle semmi.  Először összeszedtük a köveket egy kupacba, és tulajdonképpen nem is haladtunk többre. Ebben az időben költöztek az utcába az egyik lakó szülei. A nagyapa idős kora ellenére rendkívül agilis fellépéssel kezdte segíteni szándékunkat, mondván, unokáinak focipálya kell. Órákat, napokat töltött a hivatalokban, képviselők irodáiban, és sikerült elérnie, hogy egy területet ideiglenesen kivegyenek az építési telkekből, és azon egy kis futballpályát hozzanak létre. Ráadásul anyagi forrásokat is sikerült összehozni, részben gyűjtéssel, részben a terület akkori képviselőinek segítségével. Akkoriban bizonyára sokan találkoztak id. Pádár Miklós bácsival a játszótereink, a futballpálya szervezése során aki időt és energiát nem sajnálva igyekezett gyermekeink számára a tartalmasabb időtöltés lehetőségét megteremteni. Köszönjük Miklós bácsi! Ő már nincs köztünk, az unokái kinőttek a játszóterek világából, de focipályán ma is vidáman rúgják a bőrt a fiatalok, gyerekek és szüleik. Miklós bácsi emlékét a játszótéren kívül a 21-25/1-es társasház belső udvarán az általa ültetett három gyönyörű diófa őrzi.

  A hármas felőli részen csak kereskedelmi, illetve szolgáltatóipari dolgok épülhetnek egy későbbi szabályozás miatt. Jelenleg egy kézi kocsimosó, egy húsbolt, valamint egy benzinkút van. Két telek van még úgymond parlagon, egyik épp az egykori Lehoczki-házé, ahol régebben rendszeresen megállt egy-egy cirkusz vagy vidámpark, utazó állatkerttel, elefánttal, tigrissel, zsiráffal és egyéb egzotikus állatsereglettel.

Fiatal utca vagyunk, de a városban talán mi mondhatjuk el csak, hogy volt árvizünk.

Az 1999-es év augusztusában a rendkívüli esőzések felduzzasztották a patakot, és a mindig is sebes sodrású víz felszaggatta a már sérült betonaljzatot. Ezzel együtt - a szóbeszéd szerint - a Csór-réti víztározó gátján átcsapott a felgyülemlett csapadékvíz, ami túlterhelte az amúgy is megtelt medret A víz sodrásában átforduló betonlapok méteres hullámokat csaptak a rohanó árban. A felszaggatott, legalább kétszer kétméteres betondarabok és egyéb törmelékek megakadtak a kishíd alatt, ami visszatorlasztotta a patakot. A visszatorlódó víz mintegy méter magasan elöntötte a Ringsted utcát.

  A földszinti lakók közül néhányan sokkot kaptak, amikor kinézve hömpölygő tengert láttak az ablakuk alatt. A víz amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is csökkent, maga után hagyva iszapot, szemetet, törmelékéket, csak a pincékben és a mélyebb területeken maradt meg, amit napok múlva tudtunk csak visszaterelni, visszaszivattyúzni. A patak a mederben tartósan 30-50 centivel a part teteje alatt volt a korábbi másfél-két méter helyett, állandó félelmet keltve az itt élőkben. Másnap délelőtt, folyamatos esőzésben, nőkkel, gyerekekkel együtt építettünk egy hevenyészett nyúlgátat, amit megerősített a délutáni műszak.

  Napokkal később derült ki, hogy az már egész felesleges volt, mert egyrészt a víz nem emelkedett tovább, és maga a vízmagasság sem volt több fél méternél. A meder töltődött fel több mint egy méter magasan, amit a zavaros víztől nem láttunk.

 A garázssor melletti résznél volt egy fél méter magas zúgó, ahol a lezuhanó, örvénylő víz mindkét oldalt több méter szélesen kiszedte a partvonalat és a medret. Olyan volt, mint egy kis tó. Ez sokáig meg is maradt, és látványosságként rengeteg katasztrófa-turistát vonzott.

  A patakot ezután kitisztították, a mélyedéseket, az elsodort partvonalat feltöltötték kövekkel, földdel az egész városban, amit aztán a következő nagy áradás újra felszedett, és lesodort hozzánk, feltöltve újra a medret, de az új nyúlgátat már a profi árvízvédelmisek készítették el.

 A feltöltődött meder kellemetlen hatásait évekig sínylették az itt lakók, mivel még a nyári szárazság kis vízhozama is megállt, és lassan megposhadt, kellemetlen szagokat árasztva. Ugyanakkor magasan tartotta a talajvizet a pincékben, és annak sem volt orgonaillata. Azért volt egy jó oldala is, a városban csak itt lehetett élvezni a kellemes nyári esték hangulatos békakoncertjét.

A 2010-ben elkészült patakmeder-rendezés és a méteres partmagasító kőgát megoldotta a problémát. Körülbelül 2014-re a meder lassan újratöltődött a híd környékén, igaz csak csekély mértékben, és újra vannak békáink és halacskáink is.

  Kezdetben a zöldfelületek jobbára gyomnövényes parlagok voltak, sem pad, sem játszótér, sem homokozó nem volt a házak körül. A nyolcvanasi játszóterekre vitték át a szülők a gyerekeiket. Aztán az egyik szülő szerzett egy köbméter homokot, hoztunk hozzá rönkfákat. amivel körbekerítettük, és már volt egy kis játszótér, mivel a gyerekek zöme még igencsak pici volt.

  Padokat is szereztünk. Mivel akkoriban az sem volt a városnak, pár erdei rönkpadot tudtunk előkeríteni, néhány még mindig megvan, de legalább a szülők le is tudtak ülni. A homokozó is megvan még, egy fűvel benőtt dombocska alakjában. Azután épült egy jóval komolyabb, modern időkhöz igazodó játszótér az első ház mögött a patak mellett. Az újabb lakóházaknál ezek a parkosítások a modern igényeknek megfelelően már szinte azonnal elkészültek, részben a lakók összefogásával.

Néhány zöld környezetet kedvelő aktív lakó szerzett fácskákat, virágokat, gyakran saját pénzét áldozva, parkosítottak, szépítették a környéket. Lassan kialakult a mai képe az utcának. Például, a 21-es ház előtti rész Elekes Judit kezdeményezésével egy kellemes kis parkká fejlődött, sajnos Ő sincs már közöttünk.

A utcát kettévágja egy - az itteniek által kőbunkónak nevezett - lezárás, aminek külön története van. Amikor az egykori Vásártéren megnyílt a Tesco áruház, az átmenő forgalom hirtelen kellemetlenül megnőtt, ráadásul az autósok valami miatt egyre agresszívebben vezettek az egyébként is szűk utcában. Komolyabb balesetről nem tudunk, de olyan volt, hogy a vezető épphogy meg tudott állni a két autó közül kilépő kisgyerek előtt.

Először kértük a lakó-pihenő övezetté nyilvánítást, amit meg is kaptunk, de forgalom a tábla tiltása ellenére sem változott (csak célforgalom, 20 km/óra, stb.). Volt úgy, hogy az ellenőrző rendőrök egy óra alatt húsz áthaladó autóst büntettek meg a benzinkút mellett. Ekkor aláírást kezdtünk gyűjteni, és médianyomást alkalmazva elértük, hogy fizikailag is zárják le az utat. Ez többeknek nem tetszik, és néhányszor el-eltéved valaki a két utcarész között, de az itt lakók tudják, hogy amíg a Tesco itt van, addig szükség lesz rá. Talán a környékének rendezettségén kellene itt-ott igazítani, mivel az odakerült szeletív-hulladék szigetnél néha elszabadul a higiénia.

 ...és vannak galambjaink is. Ha valakinek kell, viheti. Megköszönnénk! Százával gyülekeznek a rossz idő bejövetelével a melegebb háztatőkön. Bizony mondom, az ottani lakók egy idő óta nem galamblelkűek velük szembe. Próbálkoztak ezzel-azzal, de a galamb kitartóbb. Politikai vonal is próbált lépni, lakógyűlések, javaslatok és egyéb okos dolgok kerültek szóba. A politikus szószólók már rég lekerültek a közösségi palettáról, de a galambok köszönik szépen jól megvannak, szeretnek itt lenni köreinkben. 

 ...az új kor szelleme is belengett közénk, A Google Utcaképe is belátogatott hozzánk, így bárki a nagyvilágból körbejárhat nálunk.

 Az utcácskánk természetesen továbbra is változik, hol előnyére, hol hátrányára. Az egykori focipálya többször megújult, a legutolsó - képviselői segítséggel - egy alaposabb modernizáció volt, és éjszakára kulcsra zárják. Ezt a grundot már az első utcalakók unokái használják. Kaptunk a patak mellé egy kis szalonnasütőt és egy fedett kerti kiülőt is, ahol aktív társadalmi élet folyik.